Magyar-Német szótár »
Mikor odaértem, már nagyon rossz állapotban volt, erősen zihált és izzadt. Óvatosan megérintettem a karját, mire felnézett rám. - Segíthetek? – ostoba kérdés volt, de nem tudtam, hogyan is kezdhetném. Nagyon nem lőttem mellé, mert a nő szeme megtelt hálával. - Megindult a szülés… Be kell jutnom a kórházba… - rebegte, majd újabb sikoly hagyta el a száját. Megijedtem a váratlan felkiáltástól, de meglepően gyorsan összeszedtem magam. - Emmett! – önkéntelenül is kiabáltam, pedig tudtam, hogy húsz mérföldes körzetben a suttogást is meghallják. Pár pillanattal később a nagyra nőtt mókamester már ott is állt mellettem, érdeklődve figyelve a szenvedő nőt. - Nahát, egész létezésem alatt nem láttam még ilyet! Mit gondolsz, a végét is megnézhetném? – ledöbbentem, hogy ő ezt most teljesen komolyan gondolta, az arcán egy csepp gúny vagy humor sem volt, csak a színtiszta kíváncsiság. - Emmett! Ez most ugye csak vicc? – kiáltottam felháborodva, mire összehúzta magát – már amennyire ez az ő esetében lehetséges volt.
Észak Anglia a végtelen, kőkerítéssel parcellázott zöld dombok, a lilába fordult hangás völgyek, a csillogó tavak, a zabolátlan patakok, a robusztus kőtemplomok, az ősi hagyományok, és az olykor érthetetlen északi akcentussal beszélő lokálpatrióták otthona. A mesés tájakon sétálgatva az embernek olyan érzése támad olykor, mintha néhány évvel ezelőtt megállt volna az idő. Ha kellőképpen át tudjuk adni magunkat a látványnak, ha képesek vagyunk megállni egy percre, és kiszakadni a rohanó hétköznapokból, akkor rájövünk: a nyugalom földje ez. Bár az időjárás nem kedvez a mediterrán éghajlat szerelmeseinek, én mégis csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ha Angliába látogat, észak fele vegye az irányt. A lehengerlő látvány majd kárpótolja a napsütés hiányát! Balog Emese