A Lilyvel eltöltött este után számunkra is nyilván való lesz, hogy nemcsak az anyai szárnyak alól történő kitörést látjuk, hogy nem a rút kiskacsa története ez. A megbomlott elme krónikása lesz Aronofksy, aki a valóság felettiben nagyon otthon van, így szürreális látomásokat is vegyít az egyébként realista kézzel rajzolt kórképbe. A Hattyúk tavának premierje pedig magáért beszél ebben a tálalásban. Plakátalternatíva - forrás: Két filmet olvasztott össze érzésem szerint a rendező, és külön-külön mind a kettőt megnézném, együtt viszont kicsit zavaróvá váltak. Az első szűk óra lassabb tempója, visszafogottabb eszközhasználata után elsőre durván erőszakos a második felvonás, amikor a Fehér hattyútól a Fekete hattyú veszi át az irányítást. Ugyanakkor ez teszi zseniálissá is az egészet, főként Natalie Portmant, aki teljesen átlényegül a szerep kedvéért, s nincs, amit ne tenne meg. Nemcsak tökéletes balettos, hanem vállalta a leszbikus jelenetet is az őrületet is, Aronofsky pedig biztos kézzel irányíthatta, a végeredmény minőségének tanúsága szerint.
Alaposan betettek a stúdiók és/vagy a filmforgalmazók az év eleji díjátadó szezonban – ismételten – a magyar filmkedvelőknek. A Social Network – A közösségi háló és az Eredet mellett a Fighter, a Király beszéde és a Fekete hattyú gyűjtött be nagy számban jelöléseket a Golden Globe-ra, de mindegyik filmet csak az átadó után mutatják majd be (a Fighter bemutatójáról én még nem is tudok). Érdekes ilyenkor főleg a szaksajtó helyzete – nyilván meg kell valahogy nézni, nade épp egy filmes újságírónak vetítsen a Torrent Pictures? Pedig ez van és lesz, gondolom én, ha úgy akarnak, akarunk ezekről a filmekről írni, hogy látták, láttuk őket (és nem volt erre legálisan lehetőségünk – sajnos én sem tudok Londonba kiugrani egy mozi kedvéért). ((Pedig menő lenne)) Ennek fényében röviden csak annyit – a hétvégén láttam a Fekete hattyút, és Golden Globe előtt egy bő nappal véleményem is van róla. A film trailere – rendes magyar feliratosat nem találtam Egy barátom némi kritikai éllel illette Aronofsky filmjét, mielőtt én megnéztem volna – ettől függetlenül azért nyitottan láttam neki, főként drámára számítva.
Főleg a vedlési időszakban erősen vadásztak rá csónakokból, kutyákkal is, ezért nagyon félénk lett, és máig az is maradt, bár északon ugyanúgy él városi tavakon, mint a bütykös hattyú Közép-Európában. Vándormadár, de általában nem vonul messzire, sok madár telel a Balti-tenger déli részén, Írországban és Skóciában. Az izlandi énekes hattyú viszont nem költöző madár. Kemény teleken a német északi-tengeri partvidék felett is vonulnak nagy hattyúcsapatok Hollandiába, szétszórt csoportok mélyen a szárazföld belsejébe is követik a folyókat. A Kárpát-medencében alkalmi vendég, Magyarországon a 18. század közepéig fészkelt a Tiszántúl mocsaras területein. Az 1960-as évekig gyakoribb volt, mint a bütykös hattyú. [1] Megjelenése [ szerkesztés] Valamivel kisebb a bütykös hattyúnál (Cygnus olor), testhossza 145–160 centiméter, szárnyfesztávolsága 218–243 centiméteres, testtömege 8, 5–10 kilogramm. Nyakát általában mereven feltartja. Csőrének oldala sárga, hegye és háta fekete. Nem terpeszti szét úszás közben úgy a szárnyait, mint a bütykös hattyú.