Laborfalvi Róza a 19. századi Magyarország egyik leghíresebb nőalakja és a színjátszás úttörője volt, aki színészi tehetségével beírta magát a történelembe. De nemcsak alakításai és szépsége miatt beszéltek róla annyit, hanem magánélete és házassága miatt is. Az asszony amellett, hogy a színpad királynője volt, egy törvénytelen gyermeket nevelt, majd pedig Jókai Mórral szerettek egymásba. Az író családtagjai és barátai azonban erősen ellenezték a botrányosnak mondott frigyet. Szegény családból a színházba Benke Judit néven született 1817 áprilisában, Miskolcon, elszegényedett nemesi szülők gyermekeként. Édesapja, Benke József színész volt, és egy ideig édesanyja, Rácz Zsuzsanna is színésznőként tevékenykedett. Apja korán színinövendéknek adta, és Kántorné Engelhardt Anna gondjaira bízta. Judit 1833. októberében lépett először színpadra a budai Várszínházban, immáron Laborfalvi Rózaként. Kezdetben csak kisebb szerepeket kapott, amik nem hozták meg számára az igazi áttörést, ismertséget.
– Tizenkét nagyméretű rendezvényünk volt az idén. Februárban a Grand Szállóban megszerveztük a hagyományos Zsuzsanna-bált, melyen 168 személy vett részt, virágvasárnapján tojáskiállítással készültünk a feltámadás ünnepére. A Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Körrel közösen április 19-22. között Marosvásárhelyen, május második hetében pedig Kecskeméten rendeztük meg az Indulj el egy úton testvérvárosi vetélkedő döntőjét. Szintén májusban Illényi Katica koncertjére hívtuk a nagyérdeműt a Kultúrpalotába. A Marosvásárhelyi Napok idején két kiállítást szerveztünk: Lőrinc András Ernő: Tájak című tárlatát az unitáriusoknál, illetve egy népművészeti kiállítást egyesületünk székhelyén, az Apolló-palotában. Ugyanekkor az EMKE-vel közösen megszerveztük a hagyományos nótaestet, illetve az újszentesi Butykos néptáncegyüttest is meghívtuk Marosvásárhelyre. Június közepén a Sárospataki Művelődés Házával és Könyvtárával közösen megtartottuk a Ki tud többet Sárospatakról? című családi vetélkedő sárospataki döntőjét.
A világosi fegyverletétel után felesége bújtatta a veszélybe került írót, ő szerzett neki menlevelet, közben pedig folytatta karrierjét, és az ő fizetéséből éltek. Ezek hallatán Jókai anyja megenyhült, és újra közelebb került fiához, valamint menyéhez is. Az asszony mindent megtett azért, hogy férje nyugodtan dolgozhasson, és az írásra koncentrálhasson, Jókainak pedig felesége volt a legnagyobb múzsája, róla mintázta hősnői nagy részét. A realista magyar színjátszás úttörője Laborfalvi Róza a realista magyar színjátszás úttörője, valamint a kor legismertebb, legsikeresebb magyar színésznője lett. A történelmi tragédiák nagy hősnőit alakította a színpadon, és sokat tett azért, hogy a drámák még népszerűbbé váljanak. 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával és Jókai beszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház, 1859-től azonban csak ritkán, jótékonysági előadásokon lépett fel. 1869-ben vonult vissza teljesen a színészettől, utolsó fellépése 1869. március 7-én volt Predszláva szerepében Szigligeti Ede A trónkereső című darabjában.
Kántorné Engelhardt Anna (Nagyszeben, 1791. – Marosvásárhely, 1854. február 28. ) Kántor Gerzson felesége. Pályáját 1809-ben kezdte. 1847-ig vándorszínészként járta az országot. Főbb állomáshelyei: Debrecen, Nagyvárad, Székesfehérvár, Kassa és a budai Várszínház. A Pesti Magyar Színháznak már nem lett tagja. Az anekdotikus magyarázatokkal szemben, miszerint nem kapta meg az igazgató, Bajza József levelét, távolmaradásának más oka volt: a szerepköréből való kiöregedés és az új színjátszóstílus megjelenése. Visszavonulása után arisztokraták támogatták. 1851-ben lépett fel utoljára; ekkor a marosvásárhelyi színház pénztárosa volt. A német anyanyelvű, autodidakta Kántorné pályafutása során a drámai hősnő szerepkörét töltötte be. A "síró-éneklő iskola" legkiválóbb képviselője volt. Elmélyült szereptudással lépett színpadra, játékát nemes pátosz jellemezte. Évtizedeken keresztül csiszolta szerepeit. Alakításait külföldi utazók is elismeréssel említették. Fontosabb szerepei: Sappho (Grillparzer); Erzsébet (Schiller: Stuart Mária); Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Octavia (Kotzebue); Ilka, Szécsi Mária (Kisfaludy Károly); Bátori Mária (Soden–Dugonics András).
Tudatosan választotta a színészi pályát, eltávolodva családjától, és törekedett az önművelésre. 1871-ben lépett színpadra Szathmáry Károly társulatánál, majd nagyobb vidéki színházakban játszott. 1889-től a kolozsvári színház, 1896-tól a bp. -i Vígszínház tagja volt, főképp szalondarabok hősnőit alakította. Írt színdarabot (Régi világ, Vígszínház, 1902), verseket, cikkeket, lefordította Daudet Sappho c. színművét (Kolozsvár, 1893).
11. 13. 18:12 A főszerkesztők Példás műlapnak szavazták meg a "Kántorné Engelhardt Anna" feltöltésünket! 18. 15. 18:18 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 18. 09. 22. 11:50 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 17. 17. 17:58 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 17. 24. 15:46 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 17. 08. 23. 15:48 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 17. 03. 28. 09:11 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 17. 27. 17:14 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 16. 10:50 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 15. 21. 15:03 Megérintettem a "Kántorné Engelhardt Anna" alkotást! 13. 04. 12:06 Göröntsér Vera publikálta "Kántorné Engelhardt Anna" c. műlapját! Ebben a listában időrendi csökkenő sorrendben nyomon követheted a műlap változásait, bővüléseit és minden lényeges eseményét. Ez a publikus lista minden látogatónk számára elérhető.
Az idén Csíkszeredába és környékére készülnek. Az augusztusi programok között szerepel a Vásárhelyi Forgatagban való részvétel, szeptemberben pedig a Reményik Sándor-megemlékezés, a költő születésének 125. évfordulója alkalmából. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesületnek köszönhetően egyre több vásárhelyinek jut a tudomására, hogy Marosvásárhelyen, a római katolikus sírkertben nyugszik Kántorné Engelhardt Anna, a magyar színjátszás hőskorának egyik legkiemelkedőbb művésze, akinek sírján évről évre koszorút helyeznek el, emlékét irodalmi esteken elevenítik fel. Az Operett Napja, a Magyar Nyelv Napja, ahogyan a karácsonyi előkészületek, vásárral egybekötött kézműves kiállítások, öregotthon látogatások, Pál atya árváinak a megsegítése mind-mind olyan alkalom, amely nem marad ki az egyesület naptárából. Antal Erika Szé lapozás: 1-4